Ősz
Ősz… A táj leveti zöld ruháját és tarkába öltözik. Ha ránézünk a mezőre csupa sárga és barna szín váltja fel az erős zöldet, ha az erdőre nézünk, az meg valósággal elkápráztat… Sárga, barna, vörös, bordó, szürke és néhány (örök)zöld… Az egész egy csodálatos színjáték… A színek játéka, hisz még tavaszon se ilyen tarka az erdő, talán a mező igen, a sok virágtól.
Van egy olyan mondás, hogy az ősz az elmúlás szimbóluma, ami után a zord halál jön, az egyszínű és monoton tél, és habár az elmúlás még távol áll tőlem mégis az ősz az az évszak, amit a legjobban szeretek. Minden jobb akkor a számomra: a bámulatos színkáprázat, az időjárás, az őszi köd, a hűvös éjszakák és hideg reggelek. Talán ha valaki olyannak mondom ezt, aki ismer, akkor biztos azt jegyzi meg, hogy csak azért szeretem ennyire ezt az évszakot, mert ebben az évszakban születtem. Talán igaza van… De ha átgondolom jobban, akkor nem tudom miért szeretném jobban a tavaszt vagy a nyárt? Én azokban nem látok annyi szépet, mint az őszben. Nincs annyi (hirtelen) változatosság, és egyikben sem kap el olyan jó érzés, mint őszön, ha kiülök a természetbe és szemlélem azt.
Tudományosan meghatározva az ősz „a mérsékelt égöv egyik évszaka”. A Föld északi féltekén az ősz szeptember-október-november hónapokat foglalja magába, míg a déli féltekén ellenkezőleg március-április-május hónapokat.
Az ősz kezdetének három időpontja van: - a naptári ősz szeptember elsejével kezdődik;
- a meteorológiai ősz a lombhullató növények leveleinek az elsárgulásával és az idő lehűlésével kezdődik;
- a csillagászati ősz pedig az őszi napéjegyenlőséggel (szeptember 23) kezdődik.
Őszön minden nyugodtabbnak, csendesebbnek tűnik. Mintha elhalkulnának a zajok, mintha még a gyárak is csendesebben zúgnának, az autók is nyugodtabban szaladnak, az eső is lágyabban koppan az ereszen, a madarak altatóbb éneket dalolnak és minden oly békés. Talán ezért jellemzi az embert is az a melankolikus nyugodtság és valószínű, hogy ezért elsősorban az elmúlással asszociálják. Én viszont másra gondolok ilyenkor: az esélyre, esély az újjászületésre, hisz kis idő múlva, ha eljön a tél minden meghal, elnémul, és majd tavaszon újjáéled, amit mind az ősz lágysága vált ki.
Egy szó, mint száz: nagyon kell az ősz az újjászületéshez is és mindenhez; éppen ezért nincs ennél szebb évszak.
József Attila: Ősz
Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.
Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.
Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.
Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvű oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.
Ki figyelte meg, hogy, míg dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?
Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.
