A Hauslabjochi ember vagy közismertebb nevén Ötzi, a jégember egy kb. 5300 éves gleccsermúmia a neolitikum végi, illetve a rézkor idejéből, amelyre 1991. szeptember 19-én Olaszország és Ausztria határán, az Ötz-völgyi-Alpokban, Hauslaubjoch közelében, 3210 méter magasságban találtak rá. Ötzi a világ legrégebbi teljes épségben megmaradt emberi holtteste. A maradványok kiemelését az Innsbrucki egyetem kórbonctani intézete hajtotta végre Prof. Rainer Henn vezetésével 1991. szeptember 23-án.
A lelőhely
Mivel a gleccsermúmiát Ausztria és Olaszország határán találták meg, mindkét állam igényt tartott a leletre. Az 1918-ban megállapított határ szerint ugyanis a határvonal egyenesen halad a határkövek között, így előfordulhat, hogy a vízválasztótól délre lévő területek még Ausztriához, illetve tőle északra fekvő részek Olaszországhoz tartoznak. Ebben az esetben a lelőhely a vízválasztóvonaltól északra, de az olasz államhoz tartozó Dél-Tirolban van. A 2006-ban életbe lépett, Ausztria és Olaszország közötti új államszerződés szerint a vízválasztó határozza meg a határvonalat, de mivel a Tisenjoch kivételt képez a lelőhely továbbra is olasz területen van.A holttestet hat éven keresztül az Innsbruck-i Egyetem Anatómiai Intézetében, gleccserhez hasonló körülmények között tárolták, alapos vizsgálatnak vetették alá és konzerválták. A világ minden tájáról 64 kutatócsoport dolgozott a jégemberen. 1998 januárjában a Similaun-i múmiát a Bolzano-i (Dél-Tirol) régészeti múzeumba szállították, ahol a lelet a múzeum egy egészen új hűtési technikával felszerelt mélyhűtő üvegvitrinjében van kiállítva, 6 °C hőmérsékleten, 99%-os relatív páratartalom mellett.
A felfedezés
Ötzi fellelése 1991. szeptember 19-én nagy szenzációnak számított, mivel a lelet Közép-Európa egyetlen, természetes körülmények között konzerválódott, teljes épségben megmaradt holtteste i.e. 3400-ból. Rátalálói akkor úgy vélték, hogy egy szerencsétlenül járt alpinistára, egy elveszett hegymászóra bukkantak.
A holttest megtalálója és a pénzbeli jutalom jogosultjai – a bolzánói tartományi törvényszék ítélete szerint (2003. november) - a nürnbergi házaspár, Erika és Helmut Simon. A döntés ellen a dél-tiroli tartományi bíróság fellebbezési eljárást indított, mivel más személyek – a szlovén Magdalena Mohar és a svájci Sandra Nemeth - is jelentkeztek, akik azt állították, hogy ők találtak rá a jégbe fagyott hullára. Vitatott a megtalálói jutalom összege is: a megtalálók nem elégedettek a dél-tiroli tartomány által felkínált 50 000 euróval.
A lelőhely egy keresztben húzódó gleccser vízlevezető árok, amit 5300 éven keresztül fedett a gleccser jege; ezzel magyarázható, hogy a rézkori vadász teteme szinte károsodás nélkül került később a felszínre, amikor a gleccser visszahúzódott.
A lelet
A kb. 45 éves, 158 centiméter magas férfi holtteste szinte teljesen érintetlenül megmaradt. Feltételezik, hogy eredetileg magasabb lehetett, mert a test a fagy hatására összezsugorodik. A múmián 15 kékes fekete, szénpor segítségével készült tetoválás-csoportot találtak: a valószínűleg gyógyító célt szolgáló, összesen 47 tetoválás párhuzamos vonalakat ábrázol a lágyékrészen, csíkokat a jobb bokája körül és egy kereszt alakú rajzot a jobb térde hajlatában, valamint pontozásokat a klasszikus akupunktúra pontokon. Ez a fajta „égetés”, amely során tűvel gyógynövényeket juttatnak a bőr alá, más népeknél is ismert volt.
Ruházata és felszerelése
A holttest mellett ruházata maradványain kívül számos a korra jellemző használati eszközt találtak. Ötzi hosszában csíkos kabátja barna és fehér kecskeszőrből készült. Nadrágja az észak-amerikai indiánok nadrágviseletéhez hasonlító lábszárvédő volt, amit borjúbőrszíjjal rögzített. Ágyékkötője térdmagasságig ért. Cipőjének talpa barnamedvebőrből, felső része szarvasbőrből készült. A cipőbe tömött szalmaréteg hőszigetelésre és kipárnázásra szolgált. Fejfedőként medveszőr-sapkát viselt. A mellette talált száraz fűből fonott, kb. 25 cm² nagyságú fűfoszlány valószínűleg egy köpeny vagy egy fekvő alkalmatosság részét képezte.
Teljes egészében megmaradt Ötzi rézbaltája (szekerce). Pengéjének 99 %-a rézből készült, amely az elemzések szerint a Salzburg tartományból ered. Több, az i.e. 4. évezredből származó fejszeél is megmaradt az utókor számára, de ez az egyetlen, ami nyéllel együtt konzerválódott. Ötzi egy tekintélyes ember lehetett, ugyanis akkoriban a réz nagyon értékes volt. A fejszével fát is tudott vágni és ezzel készítette tiszafából a 180 centiméter hosszú íját. A nyílvesszők ostorménfából (Viburnum lantana), a nyílhegyek pedig tűzkőből készültek, amiket faszén és nyírfakátrány keverékével rögzítettek a vesszőhöz. Egy íjutánzattal végzett kísérlet szerint a halálos fegyver lőtávolsága 30 – 50 méter volt.
Ötzi felszereléséhez tartozott még egy tűzkőheggyel és kőrisfanyéllel ellátott tőr, valamint a hátizsák egy ősi formája (Kraxe), ahol a heveder egy fából készült vázat tart, és egy nyírfakéregből készült edény, ami valószínűleg parázs tárolására szolgált. Ezen kívül egy kisméretű bőrtáskában egy csontból gyártott ár (szerszám) mellett tűzkőpengéket, azok élesítésére való élező köveket és gyújtótaplót találtak. A nála talált nyírfatapló valószínűleg gyógyítási célokat szolgált, egy lyukas lapos kődarab pedig amulett lehetett, de ez nem bizonyított.
Ötzi utolsó órái
A kutatók eleinte úgy gondolták, hogy hosszú barangolás után az éhség vagy a hideg végzett vele, csak később derült ki, hogy külső beavatkozás következtében hunyt el.
2007 júniusában egy olasz-svájci kutatócsoport arról adott hírt, hogy kiderítették Ötzi halálának az okát. A többszeletes-komputertomográfia (Multislice Computed Tomography) és többdimenziós képet adó röntgen segítségével kapott felvételek elemzése kiderítette, hogy Ötzi bal vállába fúródott nyílhegy – amelynek létezéséről már korábban is tudtak – szétroncsolta a vállhoz közeli artériát. A felvételeken egy 13 milliméteres repedés látszik Ötzi artériáján, ami valószínűleg súlyos belső vérzést okozott és minden bizonnyal gyors halálhoz vezetett.
Egy bolzanói patológus csoport Eduard Egarter-Vigl vezetésével már 2006-ban hasonló következtetésekre jutott, a végleges bizonyítékot viszont a Zürichi Egyetem kutatói adták.
Egy új elmélet alapján, amelyet 2007. augusztus 28-án egy olasz-osztrák kutatócsoport mutatott be, Ötzi nem a nyílvessző okozta sérülése miatt halt meg, hanem egy a fejére irányzott ütés következtében. Feltételezéseik szerint a nyíl okozta sérülés védtelenné tette ugyan Ötzit, de a sebesülése nem volt halálos. Szerintük egy frontális támadás során fejbe verték, ami miatt hanyatt esett, a fejét egy kőbe ütötte és egy koponya-agyi trauma következtében hunyt el. Természetellenes testtartása és a seb körül talált alvadt vér arra enged következtetni, hogy támadója megfordította és megpróbálta kihúzni vagy letörni a nyílvesszőt.
Azt, hogy Ötzit nem sokkal halála előtt megtámadták, bizonyítanak a bal karján és a kezein lévő vágási sérülések, valamint más emberek vérnyomai a ruházaton és a tőrön.
A radiokarbon kormeghatározás alapján az elhalálozás évét kb. i.e. 3252-re becsülik. Az Innsbrucki Egyetem botanikusai Klaus Oeggl vezetésével megvizsgálták Ötzi gyomrában, illetve belében talált ételmaradékokat is. Az eredmények alapján rekonstruálni tudták a halála előtti órákat. Az elfogyasztott ennivalóban talált virágpor azt bizonyította, hogy Ötzi különböző vegetációs zónákban tartózkodott: először a fahatár magasságában – akkoriban ez körülbelül 2400 méter magasságban volt (ma 1800 – 2100 méter) – tartózkodott, majd leereszkedett a Schnals- vagy az Etsch-völgybe és onnan indult halála előtt kb. 6 órával ismét felfelé, Tisenjoch felé. Feltételezik, hogy konfliktusba keveredett és a hegyoldalon egyre magasabbra menekülve egy sziklamélyedésbe húzódott, ahol hirtelen hóvihar lepte meg és a szikla fölötti gleccserfolyam évezredekre betemette.
Genetikai elemzés
Olasz kutatók mitokondriális DNS-vizsgálatot (anyai ágon öröklődő, a sejtmagon kívüli kis energiatermelő szervekben lévő genetikai anyag) hajtott végre, amelyből kiderült, hogy a „jégember” az európai K1 haplocsoportba (azonos génmutációt hordozó embercsoport) tartozik, amely további három alcsoportra osztható, de a vizsgálat eredményei szerint a múmia egyik csoporttal sem mutat hasonlóságot. Az a népcsoport, amelyhez Ötzi tartozott mindössze ötezer év alatt teljesen eltűnt, már nem létezik
Ötzi átka
A bulvársajtó szerint elszabadították a havasi ember múmiájának átkát, amikor kiemelték több évezredes hófogságából, Ötzi bosszút áll azokon, akik a nyugalmát bolygatják.
- Rainer Henn, az innsbrucki egyetem patológusa, aki jelen volt Ötzi kiemelesénél és szállításánal, egy évvel a mumifikálódott test 1991-es megtalálása után közúti balesetben halt meg, amikor egy Ötziről szóló konferenciára ment (1992).
- Kurt Fritz hegyi vezetőt, aki kiszabadította a jégből Ötzi holttestét lavina ölte meg (1993).
- Rainer Hölzl újságíró, aki először készített felvételeket Ötzi megtalálásának a helyszínén, agydaganatban halt meg (1999).
- Helmut Simon, a jégember megtalálója alpesi hegyi túra során szakadékba zuhant (2004).
- Egy hegyi vezetővel, aki részt vett az Ötzi megtalálója utáni kutatásban szívinfarktus végzett néhány órával Helmut Simon temetése után.
- Konrad Spindler igazságügyi orvos szakértő, aki vizsgálatokat végzett Ötzi holttestén rákbetegségben hunyt el. Spindler az "Ötzi átkával" kapcsolatos feltevéseket badarságnak, a sajtó szenzáció vadászatának tartotta (2005).
- Tom Loy Ausztráliában élő amerikai molekuláris antropológus, a queenslandi egyetem régészeti laboratóriumának vezetője leukémiában halt meg, nem sokkal azután hogy leadta a kiadónak a múmiáról szóló kéziratát (2005).
Szerkesztette: Szávuly M. Zsolt
