Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel
Tengerparton jártam, s az életem
Nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
Két pár lábnyom a parti homokon,
Ahogy Ő mindig itt járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem
Itt-amott csak egy pár láb nyoma
Látszott, éppen ahol az életem
Próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
S követődnek szegődtem, Mesterem,
Azt ígérted, soha nem hagysz el engem:
Minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
Úton, legkínosabb napokon át,
Mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
Látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézen fogott s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el Téged!
Azokon a nehéz napokon át
Azért látod csak egy pár láb nyomát,
Mert a legsúlyosabb próbák alatt
Téged vállamon hordoztalak!"
