Találsz egy csontvázat… Nézed… Lehet, hogy elszörnyedsz, de minden esetre kíváncsisággal tölt el… Elgondolkodsz… Valaha azok a csupasz csontok se voltak különben, mint te, vagy más ember. De már azt se tudod róla megállapítani, hogy férfi volt-e vagy nő. Eszedbe jut hirtelen, hogy milyen gyarló az ember, semmivé válik a teste, hiszen így nem hogy azt nem ismerik fel, hogy ki lehetett, hanem egyszerűen, ha nem vagy szakértő, azt sem tudod megmondani, hogy hány éves volt az illető, mikor a vég utolérte. És ez továbbgondolkodtat.
Ki lehetett ő, és mennyi ideje halott? Talán egy előkelő ember volt a környezetében, akire felnéztek, akiről példát vettek, vagy éppen ellenkezőleg tolvaj, akit talán éppen az életvitele miatt ért el a végzete. Lehet, hogy egy remek családapa, vagy egy szerető anya, aki talán éppen amint életet adott gyerekének hunyta le végleg a szemét? Vajon hogyan élhetett, merre járhatott, miken gondolkodhatott élete során… De semmi konkrétat nem fogsz meg tudni róla, hiszen ő már rég megszűnt létezni és senki sincs, aki emlékezne rá, hogy meséljen róla. És ekkor hirtelen rádöbbensz, hogy nem kell sok idő, talán 100-200 év és valaki majd a te csontvázadra is rátalál és ugyanígy fog gondolkodni, ugyanezeket fogja rólad feltételezni és ő sem fogja tudni majd eldönteni, hogy milyen ember voltál, hol éltél, kivel, és milyen döntő cselekedeteid voltak életed során. Semmit se fognak tudni rólad.
Sokan voltak a történelem során, akik nagy, hatalmas, emlékezetes emberek voltak: Makedón Nagy Sándor, Iulius Caesar, Bonaparte Napóleon, Adolf Hitler és még sokan mások előttük és utánuk. Talán egyszer valahol éppen valamelyikük csontvázára is ráakadt valaki, de nem tudta megmondani, hogy ki volt ő…
Halálunk után mind egyenlővé válunk, már ami az azután következő földi létet illeti…
